KIP

Mi is ez?

Röviden: a kliens módosult tudatállapotban elképzel egy képet vagy helyzetet, ahol ő, mint egy álomban, jelen van, érzéseket él át és cselekszik. Eközben folyamatosan párbeszédet folytat a terapeutával, aki kikérdezi őt a kép és az események részleteiről, és ha szükséges, instrukciókat ad.

Hosszabban:Az eredetileg katathym képélménynek nevezett, időnként szimbólumdráma névre is hallgató pszichoterápiás eljárást Hanscarl Leuner német pszichiáter fejlesztette ki az 1950-es években. A módszer pszichoanalitikus gyökerű; előfeltevése az, hogy az ember nem kizárólag tudatos lény, hanem gondolkodását, érzéseit és viselkedését jelentősen meghatározza a tudattalan is. A tudattalan – ebben az értelemben – tárháza mindazon ösztönös késztetéseknek, vágyaknak, érzelmeknek, indulatoknak és emlékeknek, amelyek tudatos énünk számára valamilyen oknál fogva (épp) nem hozzáférhetőek. Szemben köznapi tudatosságunkkal, amelynek elsődleges eszköze a racionális, logikus gondolkodás és a beszéd, a tudattalan működésmódja irracionális, kifejezésmódja pedig nem a nyelv és a szó, hanem a nyelvnél sokkal ősibb kép.

A tudattalan képi megnyilvánulásáról minden egészséges embernek van személyes tapasztalata, hiszen amikor álmodunk, a hétköznapi racionalitásunk számára megfoghatatlan képek világában mozgunk.

A KIP során az imagináció irányítás mellett történik. A terapeuta néhány egyszerű instrukcióval segít a kliensnek módosult tudatállapotba kerülni, majd ettől kezdve folyamatos párbeszéd zajlik kettejük között. A módosult tudatállapot kialakulását követően a terapeuta arra kéri a klienst, hogy képzeljen el valamit (a terápiás folyamat elején ezek többnyire egyszerű természeti képek); ez a valami az ún. hívókép. Majd rákérdez az így megjelenő kép legapróbb részleteire is: a képben tapasztalt színekre, formákra, hangokra, illatokra, ízekre, testi érzésekre stb. A katathym kép általában színes, éles, három dimenziós – és dinamikus. Az első kép kialakulása után többnyire beindul a képáramlás, amelynek során a kliens a legkülönbözőbb helyszíneken találhatja magát, kapcsolatba kerülhet élő, halott és fiktív szereplőkkel, és módjában áll bármilyen cselekedetet végrehajtani: olyat is, ami – akárcsak álomban – ellenkezik a logikával és a természeti törvényekkel.

A terapeuta mozzanatról mozzanatra követi a klienst ebben a világban: elkötelezetten kíséri őt, biztonságot nyújt számára a tudattalan által megjelenített, olykor ijesztő közegben. A KIP a kliens személyiségének mélyrétegeit mozgatja meg, és olyan tartományokhoz fér hozzá gyógyító módon, ahová a verbalitásra alapozott terápiás eszközök nem nyernek bebocsátást. A tudattalan tartalmai, beleértve a mélyen gyökerező félelmeket és szorongásokat, szimbólumok formájában jelennek meg; a kliens e szimbólumokkal találkozik, s ha szükséges, megküzd velük – természetesen a terapeuta támogató jelenléte mellett.

A pozitív változást itt nem a képek utólagos értelmezése eredményezi, hanem maga a képekkel végzett munka – akkor is, ha a szimbólumok „jelentése” rejtve marad mind a kliens, mind a terapeuta előtt. Ami segít, épít, gyógyít és megváltoztat, az maga a tudattalan folyamat.

A terápiás tapasztalat azt igazolja, hogy a KIP a legkülönfélébb pszichés zavarok és betegségek, illetve testi (pszichoszomatikus) tünetek kezelésében hatékony eszköz lehet, mind hosszú, mind rövid terápiás eljárás során.

Kérdésed van? Vedd fel velem a kapcsolatot!

15 + 10 =