Blog bejegyzéseim
– 2022 –
A hipnózisról
A hipnózis során kialakuló módosult tudatállapotot – nem túlzás – évezredek óta ismeri és használja az emberiség. A módszer legrégebbi leírása egy egyiptomi papírusztekercsen, több mint 5700 évről előttről maradt fenn. Ezen a fájdalom csillapítására azt javasolták: „Helyezd rá a kezedet, hogy karjának fájdalmát csillapítsd, és mondd, hogy a fájdalom megszűnt.”
A hipnózis jelentősége az orvoslásban a XVIII. század másodi felében értékelődött újra fel.
Elsőként 1843-ban egy skót orvos, James Braid nevezte hipnózisnak ezt a technikát – utalva az alvással járó álomképek görög istenére Hüpnoszra, mivel a hipnotizált személy, az alvó emberhez hasonlóan becsukott szemmel, mozdulatlanul ül. Míg a skót orvos elsősorban érzéstelenítésre használta ezt a terápiát, követői egyre szélesebb körben alkalmazták. 1880 körül már pszichés tünetegyütteseket kezeltek ezzel a módszerrel úgy, hogy ebben a módosult tudatállapotban a páciensekkel felidéztették korábbi traumatikus élményeiket. A módszer fejlődésére a XX. század második felében, az amerikai pszichoterapeuta, Milton Erickson volt a legnagyobb hatással. Értelmezésében a hipnózis lényege a fókuszált tudatállapot, amikor a személy nem az irreleváns külső ingerekre reagál, hanem csupán egyetlen dologra koncentrál, és ez a fókuszált figyelem segíti a problémái megoldásában, illetve a megoldás megtalálásában.
Erre a különlegesen fókuszált figyelemre építenek a mai hipnoterapeuták is. Ebben a beszűkült tudatállapotban a kliens nem kezd máson gondolkodni, tervezgetni, nem igyekszik kontrollálni mindent, nem minősít, hanem elfogadja, hogy az adott pillanatban minden úgy jó, ahogy van, ugyanakkor nagyon tudatosan éli meg az adott pillanatot.
A hipnoterápia alkalmazása igen sokrétű. Használják fájdalomcsillapításra, pszichoszomatikus betegségek kezelésére, szorongást okozó pánikok, fóbiák és kényszerek kezelésére úgy, hogy a módosult tudatállapotban újra átélt félelmetes helyzetek egy idő után már kezelhetőek lesznek.
A gyógyítás mellett képességfejlesztésre, teljesítménynövelésre is alkalmas (pl.verseny előtti szorongás, fizikai határok kitolása). Ebben az állapotban ugyanis vissza lehet menni a lelki elakadás gyökeréig, amíg még mentek a dolgok, és fel lehet tárni, milyen görcsök akadályozzák a továbblépést.
Az évszázados tévhitek, sarlatánságok és a XX. század második felének támadásai dacára a hipnózis manapság egyre elterjedtebb, köszönhetően az idegtudományi kutatásokból származó bizonyítékoknak és a pozitív tapasztalatoknak. (Magyarországon az 1970-es évekig hivatalosan tiltott, okkult tudománynak számított.)
2018 óta a International Hypnosis Association bejegyzett tagja vagyok:
https://iha.wildapricot.org/Sys/PublicProfile/48817180
Iratkozz fel
Csatlakozz a hírlevelemhez
Szimbólumok – az univerzum titkos kódjai – 1. rész
A szimbólum szó görög eredetű, jelentése „egybeesés”-t, „összhang”-ot jelent.
Ahogy egy egyiptomi szöveg fogalmaz: a szimbólum célja kimondhatóvá tenni a kimondhatatlant.
Az igazi, szakrális szimbólumokat és üzenetüket a modern ember sajnos egyre kevésbé érti, mivel elménk a konkrétumokra van ráállva, nem pedig az elvont dolgokra. Ezzel szemben az ősidőkben mesterien bántak a szimbólumokkal: gyógyítottak velük, sőt komoly változásokat tudtak előidézni a világban pusztán azzal, hogy lerajzoltak, kimondtak, megjelenítettek egy szimbólumot.
Egy jelképpel egy bizonyos energiát lehet működésbe léptetni, illetve az életünkbe bevonzani. Például a tarot 2-es lapja, a Főpapnő, a numerológiában a 2-es szám, az asztrológiában a Hold ugyanazt a rezgést hordozza: bölcsesség, türelem, empátia, gyógyítás.
A szimbólumok hatása a vonzás hatalmán alapul: a jelkép megjelenítése azonnal „aktiválja” a vele kapcsolatos erőt a szellemi dimenzióban, ami változást idéz elő a fizikai síkon. Ahogy a hermetikus törvénye fogalmaz: ami fent van, megfelel annak, ami lent van. Illetve fordítva. A szimbólumok pontosan ezért tudnak működni. A jelképtudomány legnagyobb mesterei az egyiptomiak voltak. Hitük szerint ezt egyenesen Hermésztől, Atlantisz legnagyobb mágusától tanulták, akinek nevéhez a hieroglifákat is kötik, melyek egytől egyig mágikus jelképek. Az egyiptomi szimbólummágiából származik többek között a tarot és a héber kabbala is.
Szimbólumterápia
A szimbólumterápia ősi gyógymód, igazi hazája az ősi Egyiptom volt. Korántsem biztos, hogy őseink tetoválásai öncélú díszítések voltak. Könnyen lehet, hogy komoly ismeretrendszer állt az ábrák mögött. A legújabb kutatások igazolták, hogy a különféle geometriai ábrák képesek hatni az ember testi és lelki állapotára. A sík-és téridomok befolyásolhatják az eletromágneses hullámok terjedését, blokkolva vagy felgyorsítva azt. Egyes alakzatok még a radiokatív sugarakat is képesek eltéríteni, így akár védelmet nyújtva tőlük, mások önálló erőteret gerjesztenek. Őseink úgy használták a piramist, a háromszöget, a kört, vagy bármelyik formát, mint akik a fenti eredményekkel tökéletesen tisztában voltak.
Az egyiptomi orvosi papíruszok szerint a szimbólumterápia volt a leggyakrabban alkalmazott gyógymód. Szinte minden létező testi-lelki betegségnek megvolt a maga terápiás jelképe. Ez lehetett akár egy síkidom, egy ábra – például egy csillag vagy hal rajza. Az orvosokat többezer szócikkes kódszótárak segítették a tünetekhez illő szimbólum kiválasztásában, melyet a betegnek úgy írtak fel, mint egy gyógyszert. Ezek a jelképek tényleg gyógyszerek voltak, és a betegnek be kellett tartania a hozzá fűződő orvosi utasításokat, mert pl. egy „túladagolás” – ha valaki elmulasztotta lemosni az előírt idő után bőréről a rajzolt jelképet, az ugyanúgy káros lehetett, mint a vegyi medicinák esetében. Volt olyan recept, ami szerint az érintett testtájra kellett rajzolni a szimbólumot vagy olyan, ahol meditatív állapotban kellett nézni egy ideig a jelképet, vagy akár egy olyan edényből kellett bizonyos időközönként innia, amire az adott jelkép volt festve vagy vésve.
Erich Körbler egész életét a szimbólumterápiának szentelte, és arra jutott, hogy az ősi kultúrákban a bőrre festett gyógyító ábrák elektromágneses jelet bocsátanak ki, amelyek módosítják a testet körülvevő erőteret úgy, hogy a megfelelő sejteknél, szöveteknél aktiválják az öngyógyító folyamatot.
Folyt.köv.
Szimbólumok – az univerzum titkos kódjai – 2. rész
Ahogy arról már az első részben szó volt, Erich Körbler egész életét a szimbólumterápiának szentelte.
Egyik híres kísérlete a „vizespohármódszer” volt, amelyben allergiás személyeket kért meg, hogy problémájuk okozóját egy kis jelképpel ábrázolják egy papíron, legyen az tej, parlagfű, macskaszőr vagy bármi.
A papírt egy pohár vízbe kellett tenni, és elképzelni, amint a víz átalakítja a problémás dolog rezgéseit „ellenségesből” barátivá. A vizet ezután meg kellett inni. A részvevők többsége már egyetlen „kezelés” után javulást észlelt, ha pedig rendszeresen itták a szimbólumvizet szervezetük elfogadta a korábban allergiát kiváltó dolgot. Az orvosok placebót emlegettek, ám ezt nem tudták bizonyítani. Körbler pácienseit pedig nem igazán érdekelte, hogy mitől múlt el az allergiájuk, csak örültek, hogy megszabadultak tőle.
Az idők során egyre több jelképet sikerült azonosítani. Például a kereszt minden negatív rezgést kiolt, így az aura legnagyobb védelmezőjeként működik. Nem véletlen, hogy már Jézus előtt évezredekkel is bajelhárító szimbólum volt, amit a démoni erők távoltartására használtak.
A páros vonalszám energetizál, míg a páratlan energia-elvonást okoz az adott testrészen. Pangás esetén így előbbit, gyulladásnál utóbbit érdemes alkalmazni. Törzsi társadalmak gyógyítóinál megfigyelték, hogy sebgyógyulás gyorsítására páros, míg sebláz csökkentésére páratlan vonalakat rajzoltak a seb köré.
Ha nem szeretnénk magunkra firkálni a jelképek rezgéseit szervezetünkbe juttathatjuk például az ivópoharunkra rajzolt ábra vagy egy gyógyító szimbólumot ábrázoló póló révén is. A lényeg, hogy használatuk közben koncentráljunk a jelképre, mert bár a szimbólumok önmagukban is sugározzák az információt, a tudatosság a többszörösére fokozza a hatásukat.
Az egyiptomi Ank-kereszt – mivel jelentése: élet – fokozza az életerőt, immunitást, viselője hamarabb felépül egy betegségből. Ha ehhez még hozzájön a tudatosság, hogy „azért viselem, hogy több energiám legyen vagy gyorsabban gyógyuljak” még inkább kihasználható a benne levő energia.
Amennyiben valaki a szimbólumgyógyászatot valamilyen komolyabb élethelyzet megoldására szeretné használni, fontos tudnia, hogy mindezzel csupán időt nyer ahhoz, hogy megoldja a helyzet mögött meghúzódó valódi problémát. Mert a felelősségvállalást és a magunkon való munkát nem lehet megúszni.
Folyt.köv.